Guilty or not guilty? Avagy: bűnös-e az, aki árverésen vásárol ingatlant?

A válasz egyszerű: nem.

És hogy mi teszi egyáltalán indokolttá a kérdés feltevését? Az elmúlt időszakban megszaporodtak az olyan jogász-szakmai, így különösen ügyvédi megnyilatkozások elsősorban, a közösségi média gyors ismertséget, népszerűséget ígérő felületein, amelyek rácsatlakoznak arra a politika világából kiinduló véleményekre, melyek az ingatlanárverést, az annak alapját adó bírósági végrehajtást és ezáltal az árverési vevőket igyekeznek rossz színben, a megtestesült gonoszként feltüntetni. Teszik ezt úgy, hogy ezen véleményt megfogalmazó jogászok, ügyvédek is pontosan ismerik a végrehajtási eljárás egyik alapelveként működő fokozatosság elvét. Ezen elv lényege, hogy a bírósági végrehajtás során a rendelkezésre álló, a törvény által biztosított végrehajtási cselekményeket meghatározott sorrendben lehet és kell foganatosítani. Ezen végrehajtási cselekmények sorában a végső eszköz az adós ingatlanának árverési értékesítése. Maga a végrehajtási törvény (Vht.) az, amely tehát ilyen módon védi az adósokat, az adósok lakhatását azáltal, hogy a munkabérből, jövedelemből, és a bankszámláról történő letiltást, az ingóságok lefoglalását és árverezését, mint az ingatlan árverési értékesítését szükségképpen megelőző végrehajtási cselekményeket határozza meg (7. §). Mindaddig tehát, amíg lehet más megoldás a követelés behajtására, az adós ingatlanának elárverezésére nem fog sor kerülni.

A Vht. 139 §. (9) bekezdése , valamint a Módtv.14. (2022. évi LV. törvény) hatálybalépése okán az ingatlan becsértékének megállapítása, ezt követően pedig a végrehajtó által, az ingatlan értékesítése érdekében további cselekmény csak abban az esetben tehető, amennyiben az adóssal szembeni valamennyi lejárt tartozás összesített tőkeösszege az 500.000,-Ft-ot, egyéb követelés biztosítására bejegyzett jelzálogjog esetén pedig az 1 milliós értékhatárt meghaladja (Vht. 7. § (2) bek.). Többek között ezzel és ehhez hasonló védelmi szabályokkal (pl. végrehajtó által biztosított részletfizetés) is törvényi szinten biztosítva, majd a módosítással szigorítva az ingatlan árverésre bocsátásának ultima ratio jellegét.

Speciális a helyzete a végrehajtás rendszerében az árverési vevőnek. Népszerű trend ugyanis gyűlölni vagy akár bűnbaknak kikiáltani az árverési vevőket, ugyanakkor ezen hangok képviselői rendre elfelejtik, hogy éppen az árverési vevők léte az, ami biztosítja a végrehajtási eljárást nem jókedvéből, hanem az adós teljesítése hiányában kényszerűen megindító végrehajtást kérő követelésének megtérülését, ezáltal a követelések megtérülését, áttételesen pedig a gazdaság működését.

Tisztázzuk: az árverési vétel a jelenlegi formájában egy a bírósági végrehajtásról szóló, 1994. óta hatályban lévő törvény által biztosított törvényes tulajdonszerzési mód, melynek jogi alapjait a Polgári Törvénykönyv fekteti le. Az árverési értékesítés 2009. óta egy előzetes, személyes azonosítást követő regisztráció alapján használható elektronikus rendszeren keresztül zajlik, így az e rendszerben megjelenő vásárolni szándékozó, pénzt költő árverési vevők ellenőrzött keretek között válhatnak az elárverezett ingatlan vagy ingatlanilletőség tulajdonosává. És hogy az árverési vétel haszonszerzési céllal történik-e? Nyilvánvalóan igen, mint ahogy minden más üzleti tevékenység.

Nem igaz tehát az a leegyszerűsítő, populista, a szakmaiságot a népszerűség oltárán szándékosan feláldozó megközelítés, hogy az árverési vétel önmagában jogellenes, rosszhiszemű vagy etikátlan lenne, következésképp maga az árverési vevő is ilyen. Egy ingatlanban résztulajdont szerző árverési vevőnek ugyanolyan jogosítványai vannak, mint a többi tulajdonostársnak, nem több, de nem is kevesebb.

Önmagában tehát az árverési vevő – aki a korábbi adós tulajdonostárs helyére lép az ingatlan tulajdonosi körében – nem kellene, hogy ellenség legyen. Az esetek túlnyomó többségében nem is az. Sajnos sok esetben tapasztaljuk azonban azt, hogy a tulajdonostársak így gondolkoznak; a korábbi adós tulajdonostársukkal meglévő valós vagy vélt konfliktusaikat, haragukat automatikusan átviszik az árverési vevőre a kölcsönös kompromisszum, megoldás keresése helyett.

Mi lehet a megoldás, ha árverési vevő szerez tulajdonrészt az ingatlanunkban?

Mielőtt belebocsátkozunk az érdemi kommunikációba az árverési vétel eredményeként megjelenő vevővel, a legjobb, amit tehetünk, hogy konzultálunk egy ilyen ügyekben jártas ügyvéddel. Az ügyvéd a jogi tanácsadáson és képviseleten túl, segíteni tud azzal is, hogy a kommunikációt szakmai keretek között folytatja le, félretéve az érzelmi megközelítéseket, amit jellemzően a tulajdonostárs egymaga vagy közvetlen környezete nem tud megtenni.

Fontos: a jogi helyzetek – így a közös tulajdoni ügyek is – jogi eszközökkel oldhatók meg, és nem kizárólag érzelmi alapon, különösen nem gyűlölettel, elutasítással, bosszúval. A negatív akciókra negatív reakciók születnek, miközben a megoldás egyre távolabb kerül. Amennyiben Ön is a megoldás megtalálásában érdekelt, keresse ügyvédi irodánkat, és egyeztessen konzultációs időpontot a +36 1 780 3170 telefonszámon vagy írjon e-mailt az iroda@ppugyved.hu címre.

A személyes konzultációig pedig javasoljuk, hogy tájékozódjon ügyvédi irodánk blogbejegyzéseiből: https://www.pereczugyved.hu/blog/.

Scroll to Top